Miért szeretem a Vizuális technikák képzést?

Szerző: | szept 29, 2024 | Blog cikkek | Nincsenek hozzászólások

2011 óta – elsőként az OD partner* felkérése alapján – relatíve rendszeresen tartunk nyitott és vállalati belső Vizuális Technikák Képzéseket és rövid workshopokat Magyarországon és külföldön.
(*Köszönet Császár Csabának!)

A képzés azóta bizonyos mértékben a szívem csücskévé vált, így nagy izgalommal tekintek a következő alkalomra. Ahogy a kollégákkal belekezdtünk a készülődésbe, felmerült a kérdés:

“Miért is olyan fontos számomra, ez a magának egyébként rengeteg energiát és időt követelő “babácska”?

másképp:
“Miért akarok állandóan újra és újra végigmenni ezen a már megannyiszor bejárt úton…?!”

A képzés-szervezés fáradalmainak ellensúlyozására a legjelentősebb örömök és nyereségek számomra a következők:

Anyagismeret. Craft. Mühelyek.

Amikor egy egy nagyrendezvényen ránk csodálkoznak: “Jesszus, mennyi cuccot cipeltek!”, akkor azt szoktam mondani, hogy a vizuális folyamatsegítés egy manufaktúra – és ilyenkor jó, ha minden (szóba jöhető) szerszám és segédanyag kéznél van. Minden, ami apám autószerelő-műhelyében, “anyám pulóver-gyárában”, vagy a herendi kerámia-formázóban, és a szombathelyi szobrász-stúdióban, meg a soproni AMI asztalosműhelyében rám ragadt – itt újra előtör.
Na nem faforgács, meg fonalak formájában, de a “mit-miért-hogyan-kell” gondos elmagyarázásakor.
CRAFTOS ez a szakma. Ettől válik a 2 nap rettenetesen izgalmassá.

Tankönyv

A másik, még a képzést megelőző “momentum” a vadi új képzési kézikönyvünk, amire rendkívül büszke vagyok. Well-well: igaz hogy angolul írtam, de a szó legszorosabb értelmében színes és szagos.

Bőségesen lefedi e vizuális nyelv szókincsét, nyelvtanát, a ragozást, “az igeidőket”, mindent, ami a képzés 2 napján szóba kerül, sőt, még annál is sokkal többet. Egy valódi vizuális szótárt kap kezébe a résztvevő.

Én nem tudok rajzolni.

Óóóóh, ez az egyik kedvencem.
Tudom, már lerágott csont, de ezt nem hagyhatom ki:

Minden egyes képzés bejelentkező körében ezeket hallgatjuk: 

  • “Én nem tudok rajzolni.” 
  • “Még egy pálcikaemberrel sem próbálkoznék”, 
  • “Óvoda óta nem rajzoltam…” 
  • Stb. 

Nos, az a helyzet, hogy ők a kedvenceim. 

…merthogy már az első nap végén ez a sok “nem tudok rajzolni” résztvevő akkora összefoglaló plakátot készít magának, olyan színeset és olyan egyéni stílusú figurákkal díszíti, hogy azokban már nem lesz könnyű felfedezni a “reggeli” indítás bizonytalan emberét.

A második nap aztán továbblépünk a megmászhatatlannak hitt létrán, és ilyen munkák születnek:

Márton Bodor
MBA Közgazdász, Vezetői hatékonyság tanácsadó – 5S Consulting

Templétet terveznek!

Sok résztvevő számára komoly lépés, hogy az offline és online tartalmakkal telitömött világunkból kiszakadva: megtanuljunk üres tereket tervezni. Üres “konténereket”, amik pont arra lesznek jók, hogy mások gondolataival, ötleteivel, érveivel megtelljenek. Na, amikor ez a “Klikk” átmegy: “Óóóó…!”

…és amikor végre látom, hogy az ügyfele, csoportja szemszögéből alkot, rájuk hangolódva, az interaktív folyamatot kimaxolva tervezi a templétjét, akkor már biztos vagyok benne, hogy helyben vagyunk.

Egyéniben

Coach sapkában sem túl gyakran vagyok, mégis elárulom, hogy amikor időt szánunk a vizuális konzultáció demonstrálására, sőt a kipróbálására, akkor magam is meglepődöm, hogy a gyakorlatra szánt néhány perc is milyen mélyre megy és milyen új megértések születnek a páros helyzetben.

PapírPrezi

Ez a második nap nagy kedvence. Nekem.
E megoldás rugalmassága, organikussága, a “befogadó emberre tervezettsége”, azaz emberközpontúsága varázslatos hangulatot teremt, és mindig lenyűgözi a résztvevőket.

Storytelling

Látni fogod – ha eljössz a képzésre / vagy már voltál, – minden egyes történet, amit az anyagok, eszközök, ragasztók és az 5 vizuális megoldás kapcsán fogsz hallani – valódi ügyfelek, igazi rendezvények, és hús-vér ügyfelek esetei. A számtalan “képtelen” story mind arról szól, hogy 2024-ben és még azon túl is bőségesen lesz helye, szerepe az egyszerű papírnak és a rajzoknak.
Imádni fogod ezeket a történeteket.

Kisördög

A program végére beültettünk egy titkos “klikket”.
Azt a pillanatot, amikor megértik, miért nem kell gyakorolni. Miért nem ez az út, hanem másmerre / másként lesz a folytatás.

Ha már ide eljutottunk, akkor persze a 2 nap nehezén túl is vagyunk, de ez EGY kulcsfontosságú momentum ahhoz, hogy “életben” maradjon a rajzolókájuk.
Jóóó…, ez inkább “csak” fontos. Nekem és Nekik.

Afterlife

Végül, a képzés utánkövetése számunkra az igazi mérce, és akkor látni azt a sokszínűséget, ahol a résztvevők rajzai a gyerekneveléstől kezdve az automatizáláson át a céges családi napokig, vagy a LEAN folyamatsegítéstől a jövőkép-alkotáson át a Coaching alkalmak vizualizációjáig életre kelnek:
Ez egyrészt rengeteg munka, hogy mindegyikre visszajelezzek,
másrészt kézzelfogható megerősítés, hogy jó úton járunk.

Hírverés

A képzések mentén mindig kicsit beindulunk, így az egyébként nem túl aktív külső kommunikációs gépeztünk is lendületbe kapcsol és ez mindig új érdeklődőket, új kapcsolatokat és izgalmas megbízásokat hordoz magával. Éljen!

…kollégák?

Végül, talán a legfontosabbat hagytam utoljára: az új munkatársakat.
Ha végignézek a kollégáink során, akikkel illusztrátorként, vizuális jegyzetelőként gyakran éveken át együtt dolgoztunk, szinte kivétel nélkül mindegyik kapcsolat azzal kezdődött, hogy megtanítottam nekik, hogy gurítunk ki egy hatalmas nagylapot a falra, vagy hogy pattintjuk le a Big One kupakját…

Huhh, szinte kedvem támadt képzést tartani. :)))

Szeretettel várunk a következő alkalmon!

VTK részletek